A keresés eredménye

A csorda átka

Click to see the original lyrics (English)
Add nekem a szíved és megmutatom, hogyan érezz
Küldd nekem a lelked és megmutatom, milyen szabadnak lenni
Mindannyiunknak szüksége van egy komolyabb célra, mely igaz és merész
Az egyetlen dolog, mely kárt hozhat ránk, a csorda átka
 
Egyszer ismertem egy tüzes tekintetű embert
Véres jobb kéz, ellenségei életét vette
A múlt kínja volt, a jövő tartotta reményét
Míg nem választotta vagyonául a csorda átkát
 
Bár feladni készülsz, nem ez az egyetlen út
A ritkán járt ösvény tartogatja a legtöbb, a legtöbb reményt
Néhányan azt mondták, sose fogom megmászni ezt a hegyet
Most, hogy közelítek hozzá, lehunyják a szemük és behúzzák a függönyt
Akik nem hisznek, mindig vereségre ösztönöznek
Kiabálnak és ordítanak és megszidnak a csorda átka miatt
 
Bár feladni készültem, nem ezt az utat választottam
A ritkán járt ösvény tartogatta a legtöbb, a legtöbb reményt
Az tartogatta a legtöbb, a legtöbb reményt
 

Vicces Kis Érzés

Ami egy csillagos éjszakának indult, borzalmas viharba fordult
És most a fejem vizes az esőtől
Nem mintha terveztem volna vagy számítottam volna, hogy eljön
Csak így történt
 
Mit tehettem volna?
Mondd, mit tehettem volna?
 
Mert van egy vicces kis érzésem, hogy nem megyek haza ma este
Az elmém csak fizetik ezeket az éjféli illetékeket
Csak azért hívlak, hogy elmondjam, szeretlek és vigyázok magamra
Találkozunk, mikor megint eljön a reggel
 
Mit tehettem volna?
Mondd, mit tehettem volna?
 
Mert van egy vicces kis érzésem, hogy nem megyek haza ma este
Az elmém csak fizetik ezeket az éjféli illetékeket
Csak azért hívlak, hogy elmondjam, szeretlek és vigyázok magamra
Találkozunk, mikor megint eljön a reggel
 
Mert van egy vicces kis érzésem, hogy nem megyek haza ma este
 

Az Árnyék

Épp a saját dolgommal törődtem
Mikor megláttam egy árnyékot a szemem sarkából
Láttam már egyszer azt az árnyékot, az életemben
Nos, azon a napon volt, mikor meghalt az apám
 
Így elfordultam és elmenekültem, de az az árnyék üldözött
Elkapott egy zsákutcában
Legnagyobb meglepetésemre, mikor kinyitotta a száját
Nos, apámat hallottam, ahogy
 
Azt mondta, 'fiam, tudom, hol voltál, igen
És tudom, hogy fogod végezni
Jobb, ha letérsz arról az ösvényről, amin most vagy
Vagy úgy végzed, mint az öreged.'
 
Állj, várj csak egy percet ember! mintha...
Elfelejtetted, ki voltál?
Mindig elverted anyát
Nos, elhagyta sajnálkozó segged, mert nem tudtál választani
A feleséged és a fiad, és az ital között
 
Most, szarok minden dologra, mint ahogy te tetted
Jobb, ha visszamész oda, ahova tartozol, ohh
És akkor talán meg fogod látni
 

A Tolvaj és a Hold

Azt mondta a Tolvaj a Holdnak, 'Hamarosan ki fogom oltani a fényedet
Véget fogok vetni minden fénynek, amit erre a világra vettettél sötét állapotában'
Azt mondta a Hold a Tolvajnak, 'Nem tudod, mit teszel
Bukásra fogod ítélni a világot, hogy az éjszakában bolyongjon, fény nélkül, ami vezetné azokon az utakon az embereket, amit keresnek'
 
'Oh, de minden vagyon az enyém lesz ezen a világon...
Védelmi eszközök nélkül azoknak a vakoknak
A létezésem egy verseny, hogy vagyont nyerjek
Mivel a Tolvaj csak az ördöghöz és önmagához hűséges'
 
'A föld fel fog lázadni és el fog pusztítani téged
Az egek mennydörgő viharokat fognak messziről előcsalni
Mikor meghalsz, nem lesz sír, hogy emlékezzenek a nevedre
A kapzsiságod végez veled és csakis magadat okolhatod'
 

Éjféli Galamb

Éjféli galamb
Miért vándorolsz
Ezeken a felhős egeken?
Biztos lehet egy halvány
Reménysugár a közelben
Tárd ki szárnyaid
És repülj el
Hagyd magad mögött a múltat
A hajnal egy vadiúj
Fényt szül
 
Szóval repülj tovább
És sose
Nézz vissza, ahonnan jöttél
Az ég kinyílik
És a neveden szólít
Mert minden, amid van
Minden, amit van
Az minden, amire szükséged van
 
Megtaláltam magam
Megtaláltam magam
A tüskék és gyomok között
Megtaláltad magad
Megtaláltad magad
A gyönyörű fák között
És nem vagyunk ugyanazok
Nem, nem vagyunk ugyanazok
Nem, nem vagyunk ugyanazok
Nem, nem vagyunk ugyanazok
 
Mert olyan széllökésem van, ami neked is kell
Olyan áramlat, mint a tenger
Mélyen legbelül
Minden részem
A szívem sóvárog
A nyújtás félelméért
Hittem
 
Most, minden mozdulatommal
És minden lélegzetvételemmel
Az agyam aggódik
Hogy mi forog kockán
De csak el kell engednem őket
A széllel
 
Elengedni mindet
Elengedni mindet
Elengedni mindet
A széllel
Elengedni mindet
Elengedni mindet
Elengedni mindet
 
Éjféli galamb
Miért vándorolsz egyedül?
 

A völgyön keresztül

Keresztül sétálok a halál árnyékának völgyén
És nem félek semmi gonoszat, mert vak vagyok mindre
És az elmém és a puskám megvigasztalnak
Mert tudom, meg fogom ölni az ellenségeimet, mikor eljönnek
 
A jóság és kegyelem biztosan követni fog életem minden napján
És ezen a földön fogok időzni mindörökké
Mégis az állóvizek mellett sétálok és helyreállítják a lelkemet
De nem tudok a jó ösvényen járni, mert rossz vagyok
 
Nos, ráakadtam egy férfira egy domb tetején
Az emberi faj megmentőjének hívta magát
Azt mondta jött, hogy megmentse a világot a pusztulástól és a fájdalomtól
De azt mondtam, hogy mented meg a világot önmagától
 
Mert keresztül sétálok a halál árnyékának völgyén
És nem félek semmi gonoszat, mert vak vagyok
És az állóvizek mellett sétálok és helyreállítják a lelkemet
De tudom, mikor meghalok, a lelkem pokolba jut
 

Úgy enni, mint a királyok

A napot háromszázhatvanötször hagytam lemenni
Ahogy a gyilkosság mélyen a szívemben futott
Ha nem közvetlenül húztam meg a ravaszt,
Pokolian biztosan játszottam a saját szerepemet
 
Mert tudod, hogy ez egy olyan világ, ahol kígyó eszik kígyót.
Keresztül csúszunk és kígyózunk
De mind haraptunk és hatezer évvel később
Ezt az almát egyre nehezebb rágni.
 
Mert ma este, fiúk, úgy eszünk, mint a királyok
Mert úgy tűnik, túl sokszor ízleltük meg a halált
Igen ma este, fiúk, úgy eszünk, mint a királyok
 
Néhány év és pár száz naplemente telt el
Mióta elsütöttem egy puskát dühömben
Egy tucat bőr kanapé és anyaggal töltött tasak,
Mégsem tudok teljesen lapozni egyet.
 
De tudod, hogy ez egy olyan világ, ahol kígyó eszik kígyót.
Keresztül csúszunk és kígyózunk
De mind haraptunk és hatezer évvel később
Ezt az almát egyre nehezebb rágni.
 
Mert ma este, fiúk, úgy eszünk, mint a királyok
Mert úgy tűnik, túl sokszor ízleltük meg a halált
Igen ma este, fiúk, úgy eszünk, mint a királyok
 

A Vándor

Hova megyek, nem tudom, mikor
De vissza fogok jönni újra
Hátrahagyom a múltam
Ezen az úton fogok maradni
 
Vándornak neveznek
Vándornak neveznek
Vándornak neveznek
Tudod, hogy tovább kell mennem
 
Nem engedem ezeket a láncokat túl mélyre
Megakadályozzák, hogy túl nehéz legyen tovább mennem
Mikor érzem azt a rántás belülről
Tudod, hogy tovább kell mennem
 
Vándornak neveznek
Vándornak neveznek
Vándornak neveznek
Tudod, hogy tovább kell bolyonganom
 
Vándornak neveznek
Vándornak neveznek
Vándornak neveznek
Tudod, hogy tovább kell bolyonganom